Tarsoly Egyesület

Aranyember-díj 2021

Közlemény a 2021-ik évi Aranyember-díjról.

A korábbi hagyományoknak megfelelően ebben az évben is odaítélésre került az Aranyember-díj Bizottság javaslata alapján a Tarsoly Ifjúságért Egyesület Aranyember-díja.

Idén Aranyember – díj elismerésben részesült Csutiné Schleer Erzsébet, Kóbor István és a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Infektológia Osztálya (osztályvezető főorvos Dr. Müller Zsófia Ph.D), valamint posztumusz díjat kapott Klecska Ernő újságíró.

Csutiné Schleer Erzsébet építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, városszépítő munkájáért, a székesfehérvári építészeti emlékek megőrzéséért, többek mellett a Palotavárosi Skanzen műemléki tervének kidolgozásáért,

Kóbor István a Teleki Gimnázium elismert tanára, a Tarsoly Ifjúságért Egyesület által szervezett Költőnk és Kora József Attila műveltségi vetélkedő, valamint A mi Európánk c. vetélkedő feladatainak egyik összeállítója.

Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Infektológia Osztályának orvosainak és ápolóinak a lassan egy éve folyó a COVID-19 vírus által megbetegedett emberek gyógyításáért végzett kiemelkedő  munkájukért, példaértékű elhivatottságukért.  

Klecska Ernő újságírót a szabad, megalkuvástól mentes újságírás egyik képviselőjét, akit az elmúlt év őszén fiatalon veszítettünk el.

A díj átadására ez év március 25-én a Római Szerződés aláírásának 64-ik évfordulója alkalmából került volna sor. Tekintettel azonban a koronavírus járványra és az ebből adódó kormány általi vészhelyzet intézkedésére az átadó ünnepséget augusztus hónapban tervezzük megtartani.

 

Székesfehérvár, 2021. március 25.

Kindl Márta Sipos András
az Aranyember - díj Bizottság titkára a Tarsoly Ifjúságért Egyesület elnöke

A díjazottak méltatása a tovább gombra kattintva megtekinthető.



Csutiné Schleer Erzsébet

A székesfehérvári Városvédő és Szépítő Egyesület egyik alapítója, lelke, motorja, aki arról híres, hogy mindig felhívja a döntéshozók figyelmét, ha úgy érzi, egyik-másik értékünkkel nem sáfárkodnak megfelelően, és szót emel egy-egy fontos, érdekes épület megmentéséért. Csutiné Schleer Erzsébetről azt hihetné a kívülálló, hogy tősgyökeres fehérvári. Ám valójában Budapesten nőtt fel. Az egyetem után férjével együtt Székesfehérváron telepedett le, a városban kezdett el építészként dolgozni, és ez − saját bevallása szerint − alakította, formálta a szemléletét. Szerencsésnek tartja magát, hogy 17 évig egy népes közösség, a Fejér Megyei Tervező Iroda munkatársa volt, hiszen vallja: rengeteg tapasztalattal, tudással gazdagítja az embert, ha idősebb szakemberek, tudós tervezők segítik fejlődését. Másrészt a történelmi környezet is hatott rá: állítja, éppen a fehérvári épített örökség döbbentette rá arra, hogy többet kellene foglalkoznia a műemlékvédelemmel.

Erre 1982-ben egy furcsa ügy is ráirányította a figyelmét: az akkori városvezetés úgy döntött, híddal köti össze a tanácsháza két épületét − ami a Pátzay lovasszobor egyik, illetve másik oldalán áll −, hogy a hídon járhassanak át a hivatal dolgozói. Az első emelet magasságában két vasgerendát akartak bevésni, és ezzel már az építkezés kezdetén sikerült tönkretenni az 1690-es évet jelző, festett feliratot. Csutiné Böbe (ahogy a barátai emlegetik) az utcáról figyelte a pusztítást, majd elkeseredésében egy kis jegyzetet írt, ami megjelent a megyei lapban. A cikk óriási visszhangot váltott ki, rengetegen gratuláltak neki. A „sóhajok hídjának” elhamarkodott ötletét csakhamar a Magyar Televízió híres műemlékvédő műsorában is pellengérre állították, a fehérvári polgárok pedig aláírásba kezdtek, hogy megakadályozzák az építkezést. A városvezetés − ezt látva – végül elállt a tervtől. Az eset megmutatta, sokat számíthat a civil kurázsi, a városukért felelős polgárok véleménye: ennek nyomán alakult meg a Városvédő és Szépítő Egyesület Székesfehérváron.

A Podmaniczky-díjjal kitüntetett városvédő, Csutiné Schleer Erzsébet később is szót emelt, ha úgy érezte, értékeket veszélyeztetnek. Igaz, nem mindig hallgattak rá. Hiába tiltakozott, amikor a Skála előtt elbontottak egy 1920-as 30-as évekbeli, régi épületet. Mielőtt a pláza felépült volna, óriási energiát fektetett abba, hogy elmondja a döntéshozóknak: a Felmayer-gyár ipartörténeti érték, lebontásával csak veszíthetünk. Viszont a gyár épületeit üvegfelülettel összekötve, a régi terek felhasználásával teljesen egyedi bevásárlóközpont jöhetne létre. De az ötlete süket fülekre talált. Hiába emelt szót a fehérvári vasúti csomópont átépítésekor a különleges vasúti irányítótorony megmentéséért – az egyedülálló tornyot lebontották. Csutiné Schleer Erzsébetet ugyanakkor a kudarcok sem tántorítják el, sőt inkább megedzik. Talán éppen ezért fantasztikus sikerekben is bővelkedik a pályája. A neves építésznek az Európa Nostra-díjas Rác utca, a híres Skanzen kialakításában komoly szerepe volt: annak idején, a terület felmérésétől a kivitelezési tervek megalkotásáig jelen volt, a legtöbb ház felújítása, kialakítása az ő nevéhez fűződik. Fehérváron és a megyében is több stílusos, a környezethez harmonikusan igazodó épület tervezőjeként vált ismertté. Székesfehérvár önkormányzata a Szent Gellért Hotel mértéktartó építészeti megformálásáért a Schmidl Ferenc építészeti díjat 2018-ban adományozta Csutiné Schleer Erzsébetnek.

A neves építész, városvédő sok egyéb mellett számon tartja Fehérvár ipartörténeti emlékeit is, szót emel azokért, amelyeket érdemes volna hasznosítani, de kutatja a fehérvári Ybl Miklós építész életművét is.

A Tarsoly Ifjúságért Egyesület az Aranyember-díjjal megköszöni és elismeri Csutiné Schleer Erzsébet városszépítő munkáját, az építészeti emlékek megőrzéséért tett erőfeszítéseit – sok egyéb mellett pedig –, a palotavárosi Skanzen műemléki tervének kidolgozását.


Kóbor István

Az idén tölti be a nyolcvanat, de – akik hosszú ideje ismerik, állítják – évtizedek óta nem sokat változott: „kortalanságának” az lehet a titka, hogy 50 évig dolgozott, nyugdíjasként is sokáig igen tevékeny, aktív életet élt, és ma is minden érdekli.

Kóbor István Baján nevelkedett, kitűnő tanulóként. A város tanítóképzőjében szerzett érettségi bizonyítványt, majd − tanyasi iskolában töltött gyakorlat után – tanítói képesítést. Ezt követően a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott magyar-történelem szakon, 1965-ben. A 60-as években jelentek meg az első publikációi, és demonstrátorként is dolgozott a saját egyetemén valamint az Orvostudományi Egyetemen. Még egyetemistaként megnősült, felesége családja pedig Székesfehérváron élt, ezért 1965-ben Fehérvárra költöztek. Kóbor István a fehérvári Ybl Miklós Gimnázium és Szakközépiskolában kapott állást, majd egy időre visszatért Debrecenbe ahol újságíróként és kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. De 1967-ben mégis újra Fehérvárt választotta, mert itt oldódtak meg lakásgondjaik: a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szaktitkáraként majd városi titkáraként dolgozott, közben óraadó tanár volt a József Attila Gimnáziumban, emellett a hetvenes években a soproni egyetem fehérvári karán, a „geo főiskolán” is oktatott. 1976-ban az MSZMP fehérvári bizottságának politikai munkatársa lett, 1985-től 1988-ig a Fejér Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója volt.

A rendszerváltás után visszatért eredeti szakmájához, a tanításhoz, és a Teleki Blanka Gimnázium tanáraként vált elismert pedagógussá: nagy hangsúlyt fektetett a tehetséggondozásra. De az iskoláknak és a tanártársainak is segített, hiszen 1993 és 2002 között a magyar nyelv és irodalom szakterület megyei, középiskolai szaktanácsadójaként is tevékenykedett. Közben óraadóként a School of Business Üzleti Szakközépiskolában oktatott. 2001-ben nyugdíjba ment ugyan, de továbbra is tanított a Telekiben, no és a Hétszínvilág iskolában, majd amikor az utóbbiból − tulajdonosváltás után – létrejött a Comenius Angol-magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium, az iskola igazgatója lett, vezetése alatt dolgozták ki az új intézmény programját, fontos alapdokumentumait. Kóbor István 65 évesen, 2006-ban kezdte meg az igazi nyugdíjas életet, legfeljebb a már fentebb említett üzleti szakközépiskolában adott órákat.

A Tarsoly egyesület is igen fontosnak tartja az ifjúság tehetséggondozását, műveltségének gyarapítását, és igyekszik segíteni a fiatalokat abban, hogy szabadidejüket hasznosan töltsék.  Az egyesület hosszú óta nagy sikerrel rendezi meg a Költőnk és Kora − József Attila műveltségi vetélkedőt valamint A mi Európánk illetve Hétköznapok Európája című vetélkedőt. Kóbor István munkája óriási segítség az egyesület számára, hiszen ő is tagja annak a kreatív csapatnak, amely évről évre nagy sikerrel, a fiatalok élénk érdeklődése közepette rendezi meg ezeket a jó hangulatú vetélkedőket. Kóbor tanár úr azt mondja, az a tapasztalata, hogy a fiatalok nemzedéke nem változik, inkább a körülmények mások, amelyek között felnőnek. A mai diákok talán kicsit kevesebbet olvasnak ugyan, de jól kezelik a számítógépet, könnyen, gyorsan tájékozódnak. A Költőnk és kora vetélkedőn csupa versszerető, sokat olvasó, érzékeny diákkal találkoznak. A vetélkedőben arra törekednek, hogy gondolkodásra késztessék őket, és olyasmire is ráirányítsák a figyelmüket, amire a tanórákon nem jut idő. Ami pedig A mi Európánkat illeti: a lelkes diákok csapatai megismerhetik a sokszínű Európát -- a nemzetközi együttműködés politikai fórumaitól kezdve a kulturális értékeken át a földrajzi nevezetességekig és a gasztronómiai különlegességekig mindenről szó esik.

A Tarsoly Ifjúságért Egyesület az Aranyember-díjjal köszöni meg Kóbor István közreműködését, szakértő segítségét a vetélkedők kidolgozásában, a tehetséggondozásban, valamint kiemelkedő pedagógiai munkásságát.


Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Infektológia Osztályának

Körülbelül egy évvel ezelőtt rendszeres és megható esti aktus volt a taps. Nyolc órakor kiálltunk az ablakba, erkélyre és tapssal köszöntöttük az egészségügyben dolgozókat. Így ünnepeltük a hétköznapok hőseit, bár az egyáltalán nem hétköznapi helyzet, hogy egy alattomos vírus határozza meg világunkat, mindennapjainkat és igen,…életesélyeinket.

A taps aztán elhalkult, miközben egy időre mintha a vírus is visszavonulót fújt volna, hogy aztán ismét erőre kapjon, ezen a tavaszon pedig, egészen riasztó adatokat produkálva, teljes erővel tomboljon. S egyelőre még nem tudjuk, hol is lesz a vége.

Felejtsük el most azt, hogy micsoda politikai csaták, villongások középpontjába került az egészségügy, és gondoljunk arra, hogy nekik, orvosoknak, ápolóknak, az egész kórházi személyzetnek ilyen körülmények között kell helytállniuk. Nap mint nap, teljes védőfelszerelésben. Időnként szembenézve azzal, hogy sajnos, nincs mit tenni, és örülni annak, ha mégis  az élet győz.

A legtöbben képtelenek lennénk mindazt végigcsinálni, amit ők, mindazzal szembesülni, amit a Fejér Megyei Szent György Kórház Infektológiai Osztályának munkatársai szembesülnek. S nem csupán a vírus kapcsán. Tessék csak elolvasni a kórház honlapját, ahol fellelhető, milyen kiterjedt feladatköre van ennek osztálynak. Az úgynevezett békeidőben is.

Dr. Müller Zsófia főorvos kiváló csapatot épített fel és működtet, munkatársaival együtt. Képzett, szakmájukban elismert orvosokkal dolgozik együtt és képzett, elkötelezett ápolókkal. Utóbbiakról érdemes felidézni Florence Nightingale szavait: Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az eset iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt. Orvosok, ápolók és mindenki, aki az ő munkájukat segítik: tényleg a legnagyobb tiszteletet érdemlik. S cinikus lenne, ha Paul Kalanithi mondását is idéznénk? Azt, hogy a gyógyítást nem tekintheted állásnak, mert állásnak az egyik legrosszabb, ami létezik. Nem hisszük, mert ez pontosan arról szól, hogy a gyógyítás nem egyszerűen állás, hanem igazi hivatás.

Az Aranyember-díjjal a Fejér Megyei Szent György Kórház Infektológiai Osztályának  munkáját szeretnénk megköszönni. E jelképes elismeréssel kifejezni azt, hogy továbbra is tapsolunk nekik, és változatlanul hősöknek tekintjük őket.


Klecska Ernő

Klecska Ernő tragikus hirtelenséggel, 57 évesen hunyt el, 2020 novemberében, a covid járvány következtében. Halálával nagy veszteség érte a székesfehérvári közéletet. Klecska Ernő 1963-ban született Székesfehérváron, a József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerzett villamosmérnöki diplomát, ezt követően pedig mérnök-közgazdászként végzett az Óbudai Egyetemen.

Az élet több területén is tapasztalatokat szerzett mielőtt újságíró lett. Volt taxisofőr, dolgozott a Szent György Kórházban, majd a Magyar Hírlap tudósítója lett. Ezt követően a széles látókörű, tájékozott szakember húsz évig, 2016-ig dolgozott a Fejér Megyei Hírlapnál, ahol sokáig a gazdasági rovatot vezette, majd lapszerkesztői feladatokat látott el. Az olvasók elsősorban a gazdasági témájú, színvonalas, lényegre törő tudósítások, objektív riportok, érdekes interjúk, szellemes jegyzetek szerzőjeként ismerhették. Nyomon követte a megyében működő vállalkozások, cégek sorsát: jól ismerte tevékenységüket, és igyekezett közérthetően az olvasók elé tárni azokat a folyamatokat, amelyek a gazdasági életben érzékelhetőek, és amelyek valamennyiünk életére hatással vannak. Hosszú évekig ő szerkesztette a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara havilapját, a Gazdasági Kalauzt.

Emellett Klecska Ernő világéletében igen fontosnak tartotta a civil szervezeteket és közösségformáló erejüket, azt a civil kurázsit, amellyel a hasonló helyzetű, gondolkodású emberek – összefogással −, egy-egy fontos ügyet képviselni igyekeztek. Mindig segítette a Fejér megyei, székesfehérvári civil szervezeteket, ő maga is a Sziti Szociális Egyesület egyik alapító tagja volt, dolgozott a Szegényeket Támogató Alapítvány kommunikációs vezetőjeként, és ő volt a civil szervezetek tevékenységét is rendszeresen bemutató Helyi Érték Magazin egyik megálmodója. A civil szervezetek munkájának támogatójaként is arra törekedett, hogy a nyilvánosság erejével, a társadalmi szolidaritás erősítésével megoldódjanak a rendszerváltás utáni magyar társadalom problémái.

Szakmailag kiemelkedő, a megye gazdaságának bemutatásában végzett munkájáért 2002-ben és 2010-ben is megkapta a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Sajtódíját, 2016-ban pedig Szabad Sajtó Díjjal ismerték el a munkáját.

2016-ban a Fejér Megyei Hírlap kiadója, a Mediaworks azonban váratlanul elbocsátotta és nevét megpróbálták összefüggésbe hozni az Orbán Viktorral készült interjú meghekkelésével. Klecska Ernő kollégájával együtt pert indított, a bíróság pedig jogerősen azt állapította meg, hogy nem ők hibáztak, mivel a központi anyagokkal a helyi szerkesztőknek nem volt dolguk, a cikkeket ugyanis szerkesztve és lektorálva kapták meg.

Klecska Ernő 2017-től a Fehérvár Kukac hír- és véleményportál főszerkesztője volt. A portál moderátoraként is hirdette a pártatlanságot fogadó újságírók hitvallását: „a hír szent a vélemény szabad”. Ám mindig törekedett arra, hogy a bejegyzések politikailag korrektek legyenek. Fontos volt számára, hogy a szókimondást, a kritikát ne tévessze össze senki a gyűlöletkeltéssel, az otromba személyeskedéssel. Egy időben tanított is – egyebek között a budapesti Athéné Gimnázium pedagógusaként dolgozott. Nagy-Britanniában is élt egy darabig, hogy elmélyíthesse nyelvtudását. Azután édesanyja betegsége miatt ismét hazatért, és Székesfehérváron a Titkok Háza Tudományos Élményközpont, illetve a Prosperis Alba kommunikációs csapatát erősítette, egészen korai haláláig.

A Tarsoly Ifjúságért Egyesület posztumusz Aranyember-díjjal ismeri el Klecska Ernőt, mint a szabad újságírás képviselőjét.

2021 Április

H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
   
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
  

Európa Klub Székesfehérvár

Az Európa Klub következő időpontja:

-

További információ a klub

Facebook oldalán.

Támogatóink

A honlap működését

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata

támogatja.

----

A Költőnk és Kora szakmai program megvalósítását a 2020. évben a 

Magyar Művészeti Akadémia

támogatta.

Partnereink

 

 

   
   
   

 

Galéria

Fel