Tarsoly Egyesület

Emlékezés a Wannsee-i konferenciára - 2019

2019. január 21-én a Wannsee-i konferenciára emlékeztünk Székesfehérváron, alább az eseményen elhangzott beszédek olvashastóak.


Szénási Jonathan Sándor, reformártus lelkipásztor

A XIX. század második felében, a zsidóság emancipációját követően az addig vallási alapon meglévő zsidóellenesség faji alapú antiszemitizmussá változott. Ebben az új koordináta rendszerben előbb minden gazdasági-, később általában minden probléma és baj okozói, kiváltói a zsidók voltak. (Ld. Dreyfus-per, ami arra indította Herzl Tivadart, hogy megírja a „Der Judenstaat” című könyvét, elindítva a politikai cionizmust.)

Az előzmények ismeretében azt kell mondjuk, hogy semmi újdonság nem volt abban, hogy az I. világháború elvesztése után Adolf Hitler, sok más némethez hasonlóan a „zsidó árulást” jelölte meg a háború elvesztésének az okaként. Politikai programkönyvében, a „Mein Kampf”-ban pedig meghirdette, hogy Németországnak a zsidóktól való megtisztítása a német felemelkedés záloga.

Miután Adolf Hitler 1933. január 30-án Németország kancellárja lett, nekiállt hatalma megszilárdításának. Február 28-án a Reichstag felgyújtására hivatkozva szükségállapotot vezetett be, és a politikai ellenfelek közül sokakat lecsukatott. Március 28-án meghirdette a zsidó tulajdonú boltok bojkottját: az SA tagjai szendvics-emberekként járták az utcákat „Német védekezz! Ne vásárolj zsidóktól!” feliratú táblákkal.

A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

Példabeszédek 16, 26.

Két és fél évvel később Németország „szintet lépett”: 1935. szeptember 15-én hirdették ki a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nürnbergi pártnapjain az antiszemitizmust jogi alapra helyező törvényeket, amelyek lényegében kizárták a zsidókat a német társadalomból. A németországi zsidók kivándorlása felgyorsult. (Már amennyire a célországok által kiadott bevándorló vízumok engedték.) Németország 564.000 zsidó lakosából 1933-1938 között 170.000 vándorolt ki, új hazát keresve.

A náci Németország helyzete azonban az Anschluss (1938. március 12.) után mégis kedvezőtlenebbé vált: Ausztria annektálásával 187.000 újabb zsidó lakosa lett a Nagy Német Birodalomnak. A menekültválság rendezésére Roosevelt elnök nemzetközi konferenciát akart összehívni a Népszövetség genfi székházába. Mivel Svájc félt, hogy a konferencia megterheli a Németországgal fenntartott kapcsolatát, a konferenciára végül a franciaországi Evianban került sor 1938. július 6-15. között. Mivel a résztvevő országok közül egyedül a Dominikai Köztársaság volt hajlandó menekülő zsidókat befogadni, Hitler megértette, hogy kivándorlás kényszerítésével nem tudja „zsidómentessé” tenni a Nagy Német Birodalmat.

1939. augusztus 23-án Joachim von Ribbentrop német-, és Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter aláírta a Hitler-Sztalin paktumot Lengyelország és a Baltikum felosztásáról. A paktum végrehajtása során mintegy 3 millió zsidó került német uralom alá. Az 1941. június 22-én megindult Barbarossa hadművelet során (Adolf Eichmann számításai szerint) újabb 5 millió. Mivel a korlátozó törvények miatt önfenntartásukat sem tudták megoldani, kezelhetetlen tömeggé váltak a német megszálló erők számára.

Németország ezért „újabb szintet lépett”: Mivel a zsidó lakosságtól „meg kellett volna szabadulni”, de nem lehetett őket hova kitelepíteni, vagy elűzni, a német frontharcos alakulatok mögött „tisztogató műveleteket” végrehajtó Einsatzgruppék számos tömeggyilkosságot hajtottak végre. Ezeken túl a „sztálini elnyomás alól felszabadított” területeken szerveződő helyi milíciák is sokhelyütt pogromokat, mészárlásokat rendeztek. Ezek azonban nemhogy nem oldották meg a problémát, hanem újabbat szültek: egyre több zsidónak a partizánokhoz való csatlakozását eredményezték.

Németország ezért „újabb szintet lépett”: Reinhard Heydrich SS-Obergruppenführer (vezérezredes), a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője 1942. január 20-ra konferenciát hívott össze az érintett állami és katonai szervek képviselői részvételével Wannsee-be, a „zsidókérdés végső megoldására” egész Európában. Heydrich elgondolása szerint a zsidókat deportálni kell. A fizikailag jó állapotban lévő zsidók útépítésben vennének részt, vagy más fizikai munkát végeznének a megszállt keleti területeken, amely során a többség „természetes úton semmisülne meg”. A túlélőket, akik a legellenállóbbnak bizonyulnak, „megfelelő bánásmódban” kell részesíteni… Ezzel megkezdődött a gettók és a koncentrációs táborok után a megsemmisítő táborok felállítása, és az európai zsidóság ipari méretű pusztítása…

Mindig könnyebb ellenségképet gyártani, mint értelmes célt felmutatni. Ez a politikusoknak ma is egyik legnagyobb kísértése. Ezért figyelmeztet bennünket ma is Isten Igéje:

Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

Példabeszédek 18, 21.


Dr. Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke

Tisztelt Megjelentek!

Jean Paul mondta:

„Emlékeink az egyetlen Paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket.”

Nem tudom mióta emlékezik meg a Tarsoly Egyesület a szégyenletes és példátlan konferenciáról, de sajnos most is van – és a közelmúltban is volt – aktualitása. Az 1942. január 20-i konferenciáról már biztos mindent elmondtak: a tervezett európai zsidók 11 milliós létszámának megsemmisítése részben sikerült a 6 milliós áldozattal./ Maga a II. világháború teljes áldozatai elérték a száz milliót / Egy bomlott elme elfogadhatatlan eszméje ilyen döbbenetes hatással járt az emberiségre.

A történelemben voltak már döbbenetes népírtások:

  • A Római Birodalom a keresztényeket üldözte 64-330 között 500 ezer keresztény áldozat volt
  • Az 1241-42-es tatárjárásnak az akkori Magyarország lakosságának fele 1,5 millió ember esett áldozatul
  • A dél-amerikai indiánok leigázása 1492-1600 között 20 millió áldozatot hozott
  • Az észak-amerikai őslakosokkal folytatott háborúk, üldözések 1609-1890 között 30 millió áldozatot követeltek
  • Az örmények törökök általi lemészárlása 1915-17 között 2,5 millió örmény áldozattal járt.
  • A kambodzsai Pol Pot rendszer 1975-79 között 2 millió embert ölt meg.
  • ápr.-júl. között Ruandában száz nap alatt 1 millió halott a tuszik és hutuk etnikai konfliktusában. Ahol több fordulat is történt és további félmillió halott.
  • Sebrenica-i értelmetlen mészárlás 8700 bosnyák legyilkolása 400 felfegyverzett holland ENSZ katona előtt.
  • SZU-ban 1918-22 között a polgárháborúban 5 millió halott, az 1920. politikai üldözések 100 ezer halott, az 1930-as évek kollektivizálása 10 milliós áldozat,1932-33-as ukrajnai éhínség 10 millió halott,1934-39-es sztálini terror 1 millió halott és a II. világháborús szovjet veszteség 27 millió fő.

Az látható, hogy egyes esetekben az emberi gonoszság is korlátozhatatlan, határtalan, elképzelhetetlen..! Azonban a nácikon kívül senki még nem tervezte ezt meg íróasztalnál szisztematikusan, megfontoltan ELŐRE !

Az ENSZ Alapokmánya az Emberi Jogokról 1945. június 26.-án tette nyilvánvalóvá, hogy mindenkit egyenlő bánásmód illet:

 nincs megkülönböztetés, rabszolgaság, kínzás, élethez való jogot, törvényelőtti egyenlőség, magánélethez való jog, menedék jog, család, gondolat, gyülekezés, demokráciához való jog, szociális biztonság, szállás, élelem, tanuláshoz való jog stb. mellett kötelezettségek is.

És ezt az aláírok betartják…vannak persze gondok…

Tisztelt Egybegyűltek!

Mi a Raoul Wallenberg Egyesület részéről – immár 30 esztendeje – alapszabályunk szerint fellépünk:

  • Mindenfajta uszítás, emberi és kisebbségi jogsértés, megkülönböztetés ellen
  • A névadónk szellemiségének és tetteinek megfelelően bemutatjuk a magyar –zsidó együttélés minden szakaszát, kiemelten a vészkorszakot
  • Országos vetélkedő, egyetemi ráképzés, állandó kiállításunk bemutatása, Wallenberg, Ember Mária díjak évenkénti megítélésében való részvétellel, könyvkiadásokkal és jelenleg konferenciákkal, kiemelt dátumaink megemlékezésein küzdünk a nemzeti önismeret erősítéséért.

Ennek szellemében üdvözöljük a megemlékezés kezdeményezését és fejet hajtunk az áldozatok emléke és a túlélők szenvedése előtt.

„Minden áldozatot meg lehet hozni az emberért.

Csak emberáldozatot nem.” /Stanislaw J.Lec /


Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Emlékezők!

 

Mindig nehéz a XX. század egyik, ha nem a legkegyetlenebb bűnéről és következményeiről beszélni.

Emlékezz és ne felejts!  Ez egy tórai parancs.  A zsidó nép történetében több tragikus esemény is történt az évszázadok során, amire rendszeresen emlékezik.  Ilyen a jeruzsalemi szentély pusztulása, a makkabeusok szabadságharca.  A Wannsee-i konferencián elhatározott és következtében végrehajtott népirtás a zsidó nép történelmének olyan tragédiája, amelyre az idők végezetéig emlékeznünk kell, zsidóknak, és nem zsidóknak egyaránt. 

A holokauszt a zsidó nép tragédiája, egyben Európa soha ki nem törölhető szégyene és a civilizált világ megbocsáthatatlan csődje. A holokauszt olyan tragikus és példátlan történelmi események sorozata, ami a józan gondolkodás számára mindmáig felfoghatatlan. A gonosz ideológia söpört végig Európa és ezen belül Magyarország földjén.  A náci Németország által kidolgozott, ipari méreteket öltött gyilkolás következtében 6 millió zsidó ember pusztult el a megsemmisítő és munkatáborokban

Városunkból 3000 székesfehérvári és környékbeli zsidó embert vittek el a Szabó téglagyári gettóból marhavagonokba zárva a haláltáborokba.  Sokan már az utat sem élték túl. A korábbi megpróbáltatások miatt már amúgy is fizikailag és lelkileg meggyötört emberek voltak. A deportáltak mindössze 10%-a tért vissza városunkba, meggyötörten elveszítve családjukat, anyagi javaikat.  Életüket gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni. A visszatértek közül többen külföldre menekültek, ott próbálták feldolgozni, hogy szülőhazájuk magyar állampolgárként nem védte meg őket, sőt aktív segítséget nyújtott a halál torkába deportálásukhoz.

A világháborús zsidóüldözések sohasem tűnő sebet ütöttek a modern civilizációnk képén. 

A város zsidó vallási élete a veszteségek következtében a háború után jelentősen meggyengült. Az e helyen állt neológ, és a Piac téri ortodox zsinagógát bombatalálat érte, mindkettő lebontásra ítéltetett. A ma is működő imaházban a túlélők próbáltak újra közösséget formálni, szerencsére sikerrel. Megmutatva a világnak, hogy a zsidó népet, kultúráját nem lehet kiirtani, megszüntetni.

Az idő múlása miatt egyre kevesebb túlélőnek és nekünk, a leszármazottaiknak sem lehet más a célunk, mint ennek bizonyítása, Ezért is fontosak a megemlékezések. Bár a tragédia már több mint 7 évtizede történt a következményit máig viseljük, tanulságait sokan máig sem vonták le.

Ma is küzdeni kell és fel kell emelni hangunkat azokért az emberekért, akiket bármilyen okból származásuk, vallásuk miatt megkülönböztetnek, üldöznek és ezért védtelenek. A tolerancia mások véleményének tiszteletben tartása mindennél fontosabb, nem szülhet erőszakot, nem járhat megfélemlítéssel.

Emlékeznünk nemcsak a meggyilkolt zsidó emberekre kell, hanem azokra az embermentőkre is, akik életük kockáztatásával segítették az üldözötteket. Volt, aki hamis iratokkal, volt, aki az üldözötteket bújtatva, élelmiszer, ruha adománnyal nyújtott oltalmat.  

E helyütt is kegyelettel adózunk a szovjet és amerikai katonáknak, akik lerombolták a haláltáborok és gettók falait visszaadva a megmaradt zsidó népnek a legalapvetőbb emberi jogot, a szabadságot.

2019 Február

H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
   

Európa Klub Székesfehérvár

Az Európa Klub következő időpontja:

2018. november 27. 16.00

adventi koszorú készítés

Hartyáni Rita segítségével.

További információ a klub

Facebook oldalán.

Támogatóink

A honlap működését

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata

támogatja.

Partnereink

 

 

   
   
   

 

Galéria

Fel