Madarak és fák napja - 2022

Madarak és fák napja

„Évente egy nap szenteltessék a madarak és a fák védelmében!” Az idézet Herman Ottó magyar tudóstól származik.

A világ első Madarak és Fák Napját Chernel  István  ornitológus szervezte meg 1902-ben Kőszegen.

Hivatalos ünneppé Herman Ottó közreműködésével vált. Javaslatára gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1906. évi I. törvényben írta elő az elemi és népiskolákban a tanítóknak, hogy évente májusban vagy júniusban “természetvédő” és “erkölcsnemesítő” szellemben szenteljenek egy napot arra, hogy megismertessék a tanulókkal a hasznos madarakat és azok védelmének jelentőségét.

Az első világháború alatt és az azt követő évtizedben veszített jelentőségéből

A szokás felújítását Klebelsberg Kuno Apponyi Albert iránti tiszteletével indokolta.

Az 1931-es, rendeletéből:

“újból teljes érvényt igyekszem szerezni annak a fennkölt szellemből fakadó rendelkezésének, mellyel a magyar erdők, mezők dalos madarainak és a fáknak megvédelmezését kívánta elérni akkor, amikor a fogékony gyermeklelket a madarak és fák szeretete felé igyekezett gyöngéden hajlítani” Ezen a napon a tanító hagyományosan “szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is”.

„minden gyermek ültessen egy fát, mely fa “azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik”.

 A második világháború és az államszocializmus évei alatt ha feledésbe nem is merült, de kisebb jelentőséggel bírt ez a jeles nap (Vélhetően az amerikai eredete és a dualizmusban, később a Horthy-rendszerben történt meg-, majd újjászületése miatt). Csak az 1954. évi madárvédelemről szóló minisztertanácsi rendelet említi ismét, mint a madárvédelem tömegmozgalommá való fejlesztésének egyik eszközét.

Legközelebb az 1982-ben kiadott természetvédelmi törvény záró rendelkezései között találkozunk vele, hagyományként említve.
 
1994-ben érett meg az idő arra, hogy a Madarak és Fák Napja ismét országos mozgalommá váljék. 

1996 óta kormányrendelet május 10-ét jelöli meg a megemlékezés napjaként.

Az elmúlt évszázad természetszerető gondolkodói és törvényhozói ráéreztek arra, amit ma már tudunk, amit kimértünk: A fák lassítják az éghajlatváltozást. A fotoszintézisük során egy 50 éves lombos  fa egy vegetációs időszakban 50 kg oxigénnel dúsítja a légkört és közel 70 kg  szén-dioxidot dolgoz fel. Kiszűr a levegőből kb. 400 kg szennyeződést, port, nitrogén-dioxidokat, kén-dioxidot stb.

Évente kb. 4 ezer liter vízpárát juttat a  levegőbe, enyhítve a forró nyarakat, a városokban az ún. hősziget-hatást. A természetnek ez a hűtő, párásító „ökológiai szolgáltatása" nem pótolható az energiafaló légkondicionálókkal, párakapukkal, aszfaltlocsolással, vízmedencékkel!

A fák és a bokrok zajvédő szerepe az utak mellet és a városokban esztétikusan szinte pótolhatatlan!

A fák otthont adnak a madaraknak, rovaroknak, mókusoknak és más élőlényeknek.

A természetben, erdőn-mezőn, városi parkban elillan fizikai, idegi, lelki fáradságunk, szellemileg és fizikailag is felfrissülünk, megújulunk. A nagyvárosokban élők ösztönösen igyekeznek kiszabadulni a házak közötti zajból. A természetben vagyunk otthon!

Az elmúlt évszázadok gazdálkodói apáiktól tudták - törvény sem kellett hozzá – hogy fiaik, unokáik megélhetését azzal teremtik meg, ha nem zsarolják ki a termőföldjeiket, erdeiket, környezetüket. A Haza értékeinek megőrzése, azok tovább örökítése számukra
nem utcai plakátfelhívás volt!

Az elmúlt évszázad elejének törvényhozói és törvényalkalmazói bölcsebbek voltak és felelősebb döntéseket hoztak kései utódaiknál! Döntéseiket nem írta fölül a bármi áron és az azonnali haszonszerzés kényszere, ami lehetővé teszi, hogy a Nemzeti Parkokban, az Európai Uniós védettségű Natura 2000. és más korábban védetté minősített területekben az erdők tarra vágását, a vizes élőhelyek büntetlen kiirtását!

A mi feladatunk, hogy ne csak a mai napon gondoljunk a madarakra és a fákra, ültessünk fákat, mindenki legalább egyet, és óvjuk a meglévőket, mert a zöldfelületet a legkönnyebb elpusztítani, de sokkal nehezebb létrehozni!

"Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád. 
Árnyékában megpihenhetsz, 
Gondot ő visel reád. 
Jó tavasszal nyit virágot: 
Messze érzed illatát, 
Kis madárka száll reája: 
Ingyen hallhatod dalát. 
Ültess fát."

Jókai Mór